BEVEZETÉS
Az állampolgárok közössége a környezetvédelmi jog és politika kifejlesztésének és megvalósításának az ország egyik legbôségesebb erôforrása. Az állampolgárok sokkal közelebbrôl ismerik az ország területét, és annak természeti adottságait, mint ahogy az ország kormányzata valaha is meg fogja ismerni azokat. Egy ország állampolgárai pusztán nagy számuk miatt is ütôképesebbek a legnagyobb kormányhivatalnál is. Mivel az állampolgár dolgozik, utazik és kikapcsolódik a környezetben, személyesen is érdekelt annak szépségében, egészségében, és jó állapotának fennmaradásában. Az állampolgárok bevonása a környezetvédelmi folyamatokba nélkülözhetetlen egy igazságos és hatékony környezetvédelmi rendszer kialakításában és mûködtetésében. Számos lehetôség létezik az állampolgárok bevonására, melynek elônyei különfélék és szerteágazók.
Az állampolgári részvétel a környezetvédelmi folyamatokban hasznos az ÁLLAMPOLGÁRNAK, mivel lehetôvé teszi az egyén számára, hogy nagyobb hatást gyakoroljon a környezetvédelem döntéshozatali folyamataira. Ennek során az egyén megismerheti azokat a környezeti veszélyeket, amelyeknek ô maga, családja és közössége ki vannak téve, és ehhez igazíthatja tevékenységét. Ezenkívül az állampolgári részvétel hatalmat ad az állampolgárok kezébe, amelynek eredményeképpen érezhetik, hogy országuk bizonyos létfeltételeire pozitív hatással lehetnek.
Az állampolgári részvétel az IPAR számára azért fontos, mert bôvíti az ismereteket arról, hogy egy adott iparág mûködése milyen hatással van a környezetre. A környezetvédelmi döntéshozatalban való állampolgári részvétel mechanizmusai gyakran arra késztetik a vállalatokat, hogy a szennyezéssel járó folyamatokat és tevékenységeket részletesen értékeljék. Az átfogó elemzések eredményeképpen a vállalatok fel tudják fedezni termelési módszerük, nyersanyagfelhasználásuk, és energiafelhasználásuk nem megfelelô hatékonysággal mûködô pontjait. Ezáltal csökkenteni tudják mûködési költségeiket és fölöslegessé válik a méregdrága szennyezésgátló berendezések beszerelése is. Ezek a költségcsökkentô elemek különösen akkor lehetnek rendkívül fontosak, amikor a nehéz gazdasági körülmények is gátolják az ipart abban, hogy megfeleljen az elôírt környezetvédelmi szabályoknak. Az állampolgári részvétel során az ipar jobban meg tudja érteni a fogyasztók szempontjait, és útmutatást ad a termékek hatékonyabb piaci értékesítéséhez. Végezetül, mivel az ipari tevékenység maga is az állampolgári (civil) szférába tartozik, az ilyen szervezetek számára biztosított jogi és más beavatkozási lehetôségek az iparvállalatok számára is lehetôvé teszik, hogy hangjukat hallassák olyan kormányzati döntésekben, amelyek közvetlenül érintik ôket.
Az állampolgári részvétel a környezetvédelmi folyamatban a KORMÁNY számára is jelentôs elônyöket hordoz. Az állampolgárok közvetlen, mindennapos ismerettel rendelkeznek közvetlen környezetük állapotáról. Ha lehetôvé válik, hogy ezeket az információkat megosszák a kormányzattal, a döntések megalapozottabbak lesznek, és csökken annak a valószínûsége, hogy javasolt intézkedések illetve módszerek fontosabb környezetvédelmi hatásai figyelmen kívül maradjanak. Az állampolgárok mivel számuk nagy jelentôsen hozzájárulhatnak a kormány ellenôrzô és felügyeleti tevékenységeihez is, ezzel pénzt és nem kis idôt takarítva meg a kormány számára. Az állampolgárok, mint a kormányzat "szeme és füle", felismerhetik a környezetet fenyegetô veszélyeket vagy a vonatkozó jogszabályok megsértésének tényét, és fel is léphetnek ellenük. Ezenkívül az állampolgárok részvétele egy adott környezetvédelmi kérdésben megerôsítheti a Környezetvédelmi Minisztérium pozícióját más kormányzati érdekekkel és más minisztériumokkal folytatott viták során. Az állampolgárok igazolhatják a környezetvédelmi tárca nézeteit és biztosítani tudják, hogy a kormányzat egésze ne hagyja figyelmen kívül a környezetvédelmi szempontokat.
Amennyiben az állampolgárok már a kezdettôl fogva hatással lehetnek a kormányzati döntésekre, az egyes kormányzati lépésekkel való szembenállás is mérséklôdik, és a környezetvédelmi programokat széles körû konszenzusra lehet építeni. Ha az állampolgárok a döntéshozatali folyamat egészében részt vehetnek, érdekeiket már a tervezés korai szakaszában figyelembe tudják venni. Ekkor még sokkal könnyebb az elképzeléseken változtatni, míg késôbb már igen kis változások is sok pénzt és idôt emésztenek fel. Emellett, a teljes döntéshozatali folyamatba bevont állampolgár szembesül a döntés valamennyi tényezôjével. Ily módon ha az állampolgár nem is ért egyet a végsô döntéssel, valószínûbb, hogy megérti annak okát és nem fogja azt ellenezni. Tehát, bár az állampolgárok bevonása a környezetvédelmi döntéshozatali folyamatokba rövid távon késleltetheti ugyan a döntéshozatal folyamatát, de hosszú távon értékes idôt és pénzt takaríthat meg azáltal, hogy elejét veszi a döntéshozatal utáni hosszantartó és szövevényes vitáknak.
Bár az állampolgári részvétel minden egyes fentebb említett csoport számára értékes, a TÁRSADALOM egészére vonatkozó elônyök jelentôsége meghaladja a csoportok egyedi elônyeinek összességét. A demokratikus eszmék tényleges alkalmazása a környezet állapotának javítása területén megerôsíti az önkormányzat alapvetô elvét és gyakorlatát, s egyben erôsíti az ország környezetvédelmi rendszerének legitimitását is. Az állampolgárok megbecsült partnerként való elfogadása a környezetvédelmi folyamatban erôsíti az együttmûködést az állampolgárok, a kormányzat és az ipar között, mely együttmûködés nélkülözhetetlen a szabályozási rendszer sikeréhez.
Az állampolgárok részvétele során különbözô országokban nyert tapasztalatok alapján több általános elvet ismertünk fel és fogalmaztunk meg. Ezek az alapelvek képezik az állampolgári részvétel megfelelô és hatékony rendszerének alapját. Az alapelveket a könyv I. részében tárgyaljuk, "Az állampolgári részvétel eszközének alkalmazása" címmel. Az I. rész I. fejezete, melynek címe: "Az állampolgári részvétel, mint a környezetvédelem egyik eszköze", részletesen leírja, hogy mit jelent az állampolgári részvétel. Ebben a fejezetben tájékoztatást adunk az állampolgároknak arról, hogyan hozhatnak létre civil szervezeteket a környezetvédelem területén. Szólunk az állampolgári részvétel különbözô formáiról, valamint annak kialakításáról és az eszközök alkalmazásáról.
Az alapelvek vizsgálatát tartalmazó fejezet után a könyv néhány gyakorlati tanácsot nyújt a környezetvédelem döntéshozatali folyamatában való részvétel elindításáról. Az I. rész II. fejezetében, melynek a címe: "Állampolgári részvétel a gyakorlatban: hogyan fogjunk hozzá?" a könyv kérdések sorozatát teszi fel, amelyek segítenek abban, hogyan szerezhet egy állampolgári szervezet vagy egy érdeklôdô állampolgár információt az adott környezetvédelmi problémáról, és hogyan találja meg azt a módszert, amellyel a leghatékonyabban tud részt venni a döntéshozatali folyamatban.
Az I. rész III. fejezete: "Állampolgári részvétel Közép- és Kelet-Európában" címmel áttekintést ad az állampolgári részvétel helyzetérôl a középkelet-európai régióban, s azt történelmi, politikai, jogi, stb. szempontból elemzi. E fejezet vizsgálja ezeknek az eszközöknek a fontosságát, rámutat hiányosságaikra, és javaslatot tesz azok kiküszöbölésére.
A könyv II. része részletesen bemutatja az állampolgári részvétel helyzetét, formáit és eszközeit Magyarországon. Ezt az anyagot egy magyar szakértõcsoport készítette, a kézikönyv angol nyelvû változatában szereplõ, Magyarországra vonatkozó, rövid elemzés figyelembevételével.
A könyv I. sz. mellékletében az állampolgári részvétel rendszerét táblázatokkal szemléltetjük. Ezek a táblázatok nemcsak az állampolgári részvétel tárgyát, módszereit és mechanizmusát tartalmazzák, hanem azokat a problémákat is, amelyekkel a résztvevôk találkozhatnak, és azokat a feladatokat, ahol az állampolgári részvételt a gyakorlatban szükséges alkalmazni. Egy másik mellékletben a témával foglalkozó szakértôket soroljuk fel, valamint tájékoztatást adunk arról, milyen jogszabályok vonatkoznak az állampolgári részvételre.
A program eredményeit két részben adjuk közre. A jelen kötetben is megtalálható elsõ rész eredetileg angol nyelven készült (Manual on Public Participation in Environmental Decisionmaking, Current Practice and Future Possibilities in Central and Eastern Europe), második részében azonban tíz közép- és kelet-európai ország helyzetérõl (Albánia, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Macedónia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, és Szlovénia) adtunk közre rövid elemzéseket. Ezek körvonalazzák az állampolgári részvétel jelenleg létezõ formáit az egyes országokban. Az elemzéseket Stephen Stec (American Bar Association, Central and Eastern European Law Initiative) készítette az egyes országok, a CEELI és a REC szakértõinek részvételével. A program második részében az angol nyelvû kötetet a régió 10 országának helyzetére adaptáltuk. Ezek a kötetek ugyanazt az általános információt tartalmazzák fordításban, mint ez a könyv, de a több országról szóló beszámolók helyett csak egy országgal foglalkoznak.
A Regionális Környezetvédelmi Központ reméli, hogy ezzel a kötettel is hozzá tud járulni ahhoz a több szinten folyó, nyilvános párbeszédhez, amely segíthet megtalálni a legjobb megoldást az egészséges, biztonságos és tiszta környezet megteremtéséhez.
A magyar kiadvány elkészítésében igen nagy segítséget nyújtott véleményével Dr. Bándi Gyula, Csapó Beatrix, Kiszel Vilmos és Lukács András. Köszönet illeti a lektorokat: Gulyás Mihályt és Burger Ferencet alapos munkájukért, amellyel a szerzôket pontatlanságoktól és tárgyi tévedésektôl óvták meg. A kézikönyv magyar nyelvû változatának létrehozásában jelentôs szerepet játszott Dr. Ruttner György szakmai és emberi támogatása. A kötet elsõ három fejezetét és az 1. sz. mellékletet Haspel Adrienn fordította, a második részt Antall Ágota lektorálta, Török Márta gépelte. A tördelõszerkesztést Biró Zsuzsanna végezte.